A roma közösségekben eltöltött 15 éves munka során megtanultam, hogy az embereket nem a testi betegség a legsúlyosabb teher, hanem a diszkrimináció, a szegénység, a kilakoltatástól való félelem, a gyermekeik jövője miatti aggódás és az az érzés, hogy a rendszerben senkit sem érdekel. Ezt nevezzük stressznek. Ha évekig tart, valami több lesz belőle. Megérdemli, hogy megnevezzék, megértsék és kezeljék – szégyen nélkül.